Gondolkodj időben! – Könnyű ezt mondani!

Gondolkodj időben! – Könnyű ezt mondani!

Öngondoskodás: Gondoskodj magadrolMa kaptam egy továbbküldős levelet, ki nem állahatom az ilyet, de ez tanulságos: Tanulságos, mert ha jókor kapod meg, sokat javíthat, vagy akár segíthet kialakítani egy szerencsés életfilozófiát.
Röviden az üzenet:

  • 3 évesen: Amikor tükörbe néz, egy királylányt lát.
  • 8 évesen: Amikor tükörbe néz, Hamupipőkét látja.
  • 15 évesen: Amikor tükörbe néz, egy rémséget lát. (- Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!)
  • 20 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy „túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör” de mégis úgy dönt, hogy attól még kimegy az utcára.
  • 30 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy „túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör” de úgy érzi, nincs már ideje változtatni rajta, szóval így megy ki az utcára.
  • 40 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy „túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör” ám azt mondja „de legalább tiszta vagyok” és kimegy az utcára.
  • 50 évesen: Amikor tükörbe néz, „saját magát” látja és oda megy, ahová akar.
  • 60 évesen: Tükörbe néz, és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.
  • 70 évesen: Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát, és élvezi az életet.
  • 80 évesen: Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.

Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor kalapot…

Megjegyzés: Estig ne keressetek, kalaposnál vagyok….

Eddig a mese, ami elgondolkodtatott: vajon tényleg, miért nem vesszük meg időben a bíbor kalapot ahhoz, hogy 60 évesen ne emlékezni kelljen egymásra, hanem épen, egészségesen tudjunk dolgozni, találkozni, ünnepelni, és amihez még kedvünk van?

Lefordítva mindezt az én szakmámra: vajon miért van az, hogy nagyon sokan nem időben, előre gondolkodnak/gondoskodnak a „bíbor kalapjukról”? Miért vannak sokan, akik ma azt mondják: de jó lenne, ha korábban , esetleg nehezen is, de apránként gondoskodtam volna magamról, most nem szorulnék a gyerekeim, unokáim, s ki tudja még kinek a támogatására!

Mit szólsz ehhez?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.